A 2008-as első rész után több dolog nyilvánvalóvá vált: a Dreamworks továbbra is képes remek animációs filmeket készíteni, valamint hogy hála a remek fogadtatásnak mind a kritikusok, mind a nézők részéről, továbbá a bezsebelt több millió dolláros bevételnek, biztos készül legalább egy folytatás.

 Nos, az említett következő epizód, mint látjuk, el is érkezett a mozikba, ezúttal csili-vili 3D-ben is, még több akciót, humort és izgalmat sejtetve. Lássuk, a készítők betartották-e az előzetesek és hírek által sugallt, közvetlen ígéretüket, vagy végleg temethetjük a hős harcosokat.

 A mese ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: Po, a Sárkányharcossá avanzsált ifjú és pufi panda (Jack Black) társaival, az Örjöngő Ötössel vigyáz Kínára és polgáraira, óvja a rendet, az ártatlanokat, szóval minden úgy megy, hogy arra még Oogway mester is büszke lenne. A kis csapat népszerűbb, mint valaha, különösen a kiválasztott, ráadásul az idilli hangulat megtörhetetlennek látszik. Vagyis csak látszott, amíg fel nem bukkant egy újabb rosszfiú a nagy falon belül, és nem kezdett öncélú és ördögi tervébe. A kötelező rossz ezúttal nem más, mint Shen nagyúr (Gary Oldman), a diktatórikus és hataloméhes páva, aki nem kisebb babérokra, mint a császári címre tör ismeretlen, ugyanakkor rettenetes és pusztító fegyverével, mellyel egész Kínát az uralma alá döntheti és elpusztíthatja a kung fut. Hőseink azonban nem késlekednek, és a díszes madár ellen indulnak mindent elsöprő lendülettel, miközben Ponak küldetése mellett egy másik feladatot is el kell végeznie önmagában: meg kell találnia a belső békéjét, hogy rájöhessen, kicsoda is ő valójában és hogy társaival képes legyen megállítani az újabb fenyegetést.

  Mint látszik, a felállás nem sokban változott, továbbra is a kedves, kissé ügyetlen, de harcos lelkű Po és ellensége van a főszerepben. A konfliktus is már számtalanszor került a lapokra vagy a vászonra, így a történet és a cselekmény terén senki se számítson igazán kiemelkedőre, az egyedi szó használata pedig az egész műre nézve indokolatlan lenne, holott a néző pont azt várná el egy filmtől, hogy a lehető legfenségesebb jelzőkkel illethesse az alkotást, hisz mind azt reméljük, hogy amit a pénzünkért kapunk, az nagyszerű és maradandó lesz. Annak ellenére, hogy most sem beszélhetünk grandiózus és dicslavina alá temethető alkotásról, a Kung Fu Panda 2 egyáltalán nem rossz film, sőt élvezetes, és nyugodtan kimondhatjuk, hogy jó alkotás. Azonban sajnos egyáltalán nem több egy jól összerakott, viszont kissé lelketlen műnél, amely nem dúskál túl sok ötletes részben, ezt nem árt már most leszögezni.

 Az első részhez képest a szereplők jellemében nem sok változás történt - érdemlegesnek talán csak Tigris viszonylagos elpuhulását lehetne nevezni -, az új karakterek pedig a többihez hasonlóan nem túl kiemelkedőek, de szerencsére nem erőltetettek vagy zavaróak. Azonban Po társai és ellenségei többnyire töltelékként szerepelnek csak, hiszen a prímet továbbra is a harcos panda és főellenfele viszi. Mindkettőjükről elég sok információt kapunk, Shen nagyúrról megtudjuk, hogy is jutott el jelenlegi anyaszomorító állapotához, miért irtotta ki a pandákat és miért akar véget vetni a kung fu-nak; Poról pedig látomásai során derülnek ki információk, amelyeknek kapcsán lázasan kutatja, hogy ki is ő és honnan jött.

  A készítőknek sikerült rátenniük egy lapáttal az első rész látványvilágára, a Kung Fu Panda 2 ugyanis még élőbb, még szebb és magával ragadóbb, mint előtte. Kína csodás vidékei, zegzugos utcái és rejtelmes palotái csodásan jelennek meg a vásznon, kellemesen kényeztetve látóidegeinket, a harci jelenetek pedig ámuló pillantásokat váltanak ki a nézőből, hála a remek komponálásnak. Az animációk tűélesek, folyamatosak, a mozdulatok lendületesek és látványosak. Ki kell emelni a Po emlékeinek felszínre törésénél alkalmazott, az első részben is használt módszert, mikor hagyományos rajzfilmes technikával jelenítették meg a víziókat, hangsúlyosabbá téve azokat, csak most még nagyobb számban, ami nagyot dob a hangulaton.

 Hasonlóan jól teljesít a film a hangok terén is, a karakterek szinkronjai továbbra is zseniálisak, nagyban hozzájárulnak az önfeledt szórakozáshoz. Szerencsére negatív változás nem történt a szereplők életrekeltőinek a sorában, a pár újonc pedig tartja az eddig megszokott színvonalat.

 Hősünk útja sem akadálymentes, és ez a második részre is igaz, néhány „hordalék” ugyanis bezavar a pozitívumok meggyőző folyamába. Olyan érzése van az embernek, mikor a filmet nézi, mintha az kisebb lenne az elődjénél. Bár a harcok lényegesen látványosabbak, elég sok helyen érzékelhető kisebbfajta visszalépés. Vegyük a főellenfelet, Shan nagyurat. Ahelyett, hogy tiszteletet parancsoló, félelmetes gonoszként tenné a dolgát, néha ijedt kismadár látszatát kelti, aki csak sok száz harcosa mögé felsorakozva mer nagy lenni. Továbbá a Poban lezajló változások sem hatnak úgy, mint az első részben látott sárkányharcossá válása, amire talán magyarázként szolgál, hogy már unalomig ismert recept alapján készült. Számos lehetőség maradt kiaknázatlanul, bár a készítők dícséretére legyen mondva, hogy kezdik kihasználni a karakterek állati mivoltát - egyre több, az élőlényre ismert vonást használnak humorforrásnak, azonban tehetnék ezt sokkal hangsúlyosabban is.

  A fent felsoroltak természetesen nem egetrengető hibák, azonban elegendőek a többi apró bakival együtt ahhoz, hogy ne remek filmként kezeljük a Kung Fu Panda 2-őt, hanem csupán egy jó folytatásként. Kevés olyan mű születik, amely méltó lenne a nagy elődhöz, vagy legalább   megközelítené azt. Bár Kung Fu Panda nem egy tündöklően ragyogó gyémánt, szerencsére nem okoz csalódást a rajongóknak és azoknak, akik szeretnének kikapcsolódni egy jó animációs filmmel; üdítő kivétel, mely a rengeteg rossz folytatás fölé emelkedik, elkerülve azoknak átkát, így bátran ajánlható mindenkinek.

    Értékelés: 8/10