Temérdek, főként férfi rajongót tudhat magának a széria, pörgős akciódús játékmenetéért, valós fizikájáért és nyaktörő kombóiért. Bár az is lehet, hogy a gyönyörű, gigászi kebelcsodákkal ugrándozó női karakterek is nyomnak a latban. 
 A Dimensions tizenötödik helyet foglalja el a sorozatban, első része 1980 –ban Arcade, Sega Saturn és PlayStation gépekre jelent meg és most úgy tűnik végre Nintendo 3DS-ünk is megkapja a magaét. A Dead or Alive: Dimensions, a 3DS- re legelsőként bejelentett játékok egyike és valódi gyöngyszem a konzolon fellelhető verekedős alkotások között, lássuk, mit is kínál számunkra.

 Első pillantásra a játék gyönyörű. És még másodikra is. Grafikailag a Dead or alive: Dimensions bír a legszebb látvánnyal, amit eddig 3DS megjelenített. A helyszínek változatosak és remek atmoszférát teremtenek a harcokhoz, ráadásul majd’ tucatnyi van belőlük. A karakterek remekül animáltak, minden mozdulat folyamatos és kellően látványos, valamint mindezt 3D-ben is megcsodálhatjuk, bár ezen opció bekapcsolásával ne várjunk csodát. Azonban sok esetben inkább zavaró, mint meggyőző a konzol ezen egyedi tulajdonságának kihasználása, mert nem észrevehető – egyszerűen a térhatás nem szerencsés ehhez a műfajhoz -, továbbá láthatóan lassítja gépünket, így a sebesség nagyban csökkenhet.

 Rengeteg játékmód áll a harcra kiéhezett játékosok rendelkezésére. Az egyik ilyen a Chronicles, ami tulajdonképpen egy sztori mód a játéknak, melyben a négy főszereplővel verekedhetjük át magunkat ellenfeleinken, öt fejezeten keresztül, szünet nélkül. Vagyis mindaddig, amíg bele nem futunk egy átvezető videóba, amely sajnos elég sokat ront az élvezhetőségen, mivel az nem állnak sokszor másból, mint bugyuta, beállított bábuk bohóckodásából. Ráadásul a történetről is elég csak annyit mondani, hogy van, ugyanis kissé se füle, se farka módon lett kitalálva és tálalva az egész, nagy összevisszaságban.
 Akik csak a virtus kedvéért bunyóznánk egyet, a Free Play módban megtehetik, amelyben teljesen egyénire szabhatják a harc paramétereit, a ringben eltöltött időtől kezdve, az ellenfél nehézségi szintjéig.
 Érdekes móka még Tag Challenge mód, amelyben kettő-kettő ellen felállásban kell harcolni. Mi irányítjuk az egyik karaktert, a gép – vagy ha felkapcsolódunk a netre, akkor egy másik ember – pedig a másikat és csapatmunkában kell győzedelmeskednünk.
  Ha már szóba került az internet, meg kell említeni, hogy jócskán megemeli a Dead or Alive: Dimensions szavatossági idejét a világháló, hisz hús-vér ellenfelek ellen mégiscsak jobb küzdeni, mint a gép által irányítottakkal. Azonban még elég sok idő kell, hogy a Netes közösség beinduljon, mert még elég kevesen játszanak online.
 Inkább érdekes és vicces lehetőség a Showcase. Ebben a játékos az általa megnyert pózoló karaktert fényképezheti abból a szögből, amelyből akarja – összesen 999 összes póz, 25-re leosztva –, majd a képeket később megnézegetheti a fotóalbumban.

 Egyetlen komolyabban fájó pontja a játéknak az irányítás. Az analóg egyszerűen borzalmas, a kombinációkat i kicsit nehéz kivitelezni. Szenvedéseinken próbál enyhíteni az az opció, amely alsó kijelzőn található. A karakterek mozdulatát egyetlen érintőkijelzőre gyakorolt nyomással elérhetjük és aktiválhatjuk. Azonban ez már-már csalással egyenlő értékű lehetőség - erős túlzással -, valamint így pont a játék lényege veszik el, így használja mindenki belátása szerint.

 A Dead or Alive: Dimensions ugyan nem reformálta meg sem a műfajt, sem a sorozatot, tökéletesen vitte véghez célját. Képes több tíz órán át szórakoztatni a játékosokat, ráadásul messze az egyik legjobb alkotás, ami 3DS-en elérhető, vagy elérhető lesz– főként verekedős témában. Néhány hibát ugyan tartalmaz – főként az irányítást illetően -, viszont ezek ellenére is az egyik legjobb harcolós stuff, amit megszerezhetünk magunknak.

Írta: Csótár Bence 

                                                                 Értékelés: 8/10