Sokak első számú nyomozója újfent visszatért a mozikba, hogy egy minden eddiginél nagyobb ügybe csöppenve tegyen igazságot. Azonban ezúttal sem Sir Arthur Conan Doyle végletekig alapos és zseniális detektívje tette tiszteletét a vásznon, hanem Guy Ritchie profi harcművészeket túlszárnyaló, a nyomozást kevésbé preferáló akciósztárja.

 A pengeeszű Sherlock Holmes (Robert Downey Jr.) és Dr. John Watson (Jude Law) életük legkeményebb játszmájába csöppennek, mikor felveszik a harcot Moriarty professzorral (Jared Harris), a hatalmas bűnhálózatot üzemeltető lángelmével, aki hullákkal és véres pénzzel kövezte ki karrierjének dicstelenül hosszú útját.

(Emlékeztető: volt nekünk egy tervünk egy új rovatra.)

Természetesen ez a cseppet sem meglepő csúszás nem is csúszás, hiszen számítva erre az eshetőségre trükkösen magamnak nem szabtam határidőt. A lényeg viszont az, hogy megérkezett a nulladik után az első Black box epizód, ami Kiskova szókollekcióját használja fel, azaz a következőket:
"gabonazsizsik, takonyágyú, köpülés, vajbabfőzelék, rekettyés"

Vigaszdíjként, illetve késedelmi díjként egy-egy szó (öngyulladás, teszkó, végbéltükrözés, fapapucs) a többi kommentből is beépítésre került, mert én ilyen jófej vagyok. Meg gyakran lusta is, de jobb, ha ezt nem áruljátok el senkinek.
Szóval lehet vádolni részrehajlással, bundával, vagy éppen a józanész elvesztésével, választásom mögött nem szerkesztőtársi szimpátia bújik meg, sokkal inkább a lehetőség a szavak egyikében: a takonyágyúban. Ehhez járult hozzá a bújtatott erőszakosság, ami dől a szavakból amolyan GTA módra.

 Eredetiség, ötletesség, esetleg gondos kidolgozás. Ugyan már, ezek elavult sémák, amikre a kilencvenes évek óta tevékenykedő rendezőnek nyilván kínos lett volna alapoznia. Legalábbis erre enged következtetni a film egésze. A történet egy, már kipróbált "csavart" hivatott újra feleleveníteni. Dave Lockwood (Jason Bateman), a karrierjét építgető ügyvéd és háromgyermekes családapa bensője helyet cserél Mitch Plankoéval (Ryan Reynolds), az örök agglegény és gyerek legjobb baráttal. Mindez egy szökőkútba történt könnyebbítés után. Természetesen a páros élete így totális káoszba lép át, megannyi bonyodalommal tarkítva, ami tömérdek vicces és hasfalszaggató komédiához vezet.

A 24 éves Anthony Miranda Chicagóban próbált pénzhez jutni úgy, hogy leszólított egy autóst, tüzet kért tőle, majd mikor az nem adott (ugyanis nem dohányzott), fegyvert rántott, és a sofőrt értéktárgyai átadására szólította fel. Kicsit később már így nézett ki a srác:

Így Szilveszter előtt nem is lehetne aktuálisabb a csodásan feltámadó emberről szóló történet. Nem, nem kevertem össze a Húsvéttel, akkor más támadt fel, de ez jelen történetünk szempontjából mellékes.

Egy hullaházat próbateremként használt egy ukrán metálegyüttes (a kórház engedélyével), mikor hirtelen dörömbölésre lettek figyelmesek. Hőseink rendkívül hatékony black metállal ébresztették az egyik hullát fel, ám erről már nem ők, hanem a kórház ápolói győződtek meg - ugyanis ők mindent hátrahagyva menekültek el a helyszínről. A rejtély viszont mégsem akkora rejtély, nem a következő stílusú zenék tettek csodát:

 Kellemes, szeretetben teljes és boldog őnnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak és blogger társunknak, valamint a Gamestar csapatának! Legyen sok eszem-iszom, örömködés, meglepődés és meghatottság e különleges időszakban!

Végezetül had ajánljunk egy igazi klasszikus, aranyszobrot nyert művet az ünnep tiszteletére. Jó szórakozást a filmhez!

Karácsonyi ének 

Az 50-es évek kedvező táptalajává váltak különféle mutáns- és szörnyfilmek számára, ugyanis számos, megkérdőjelezhető művészi értékű, ám tagadhatatlanul szórakoztató alkotás látott napvilágot. Ezek közül toronymagasan emelkedik ki Jack Arnold különleges hangulatú sci-fi-kalandfilmje, A hihetetlenül zsugorodó ember.

Egy üzletember, Scott Carey (Grant Williams) nyaraláson vesz részt párjával, Louise-zal (Randy Stuart), amikor hirtelen egy méretes felhő közelíti meg jachtjukat. A férfit beborítja a köd, s mindössze csillámkonfettit hagy maga után a testén. Fél év elteltével Scott felfedezi, hogy váratlan események sora követi egymást: az összes ruhája hirtelen túlméretezettnek tűnik, magassága csökken, s rohamos fogyás kezdi ki testét. Az orvosi vizsgálatok során kiderül, hogy a férfira egy baleset folyamán fröcskölődő rovarirtó és a rádioktív felhő bizarr interakcióba lépett, megmagyarázhatatlan következményt eredményezve: Scott zsugorodásnak indul.

 Az 1400-as évek Velencéjében járunk. Marco, a város főhercege gyengeelméjű és kormányzásra alkalmatlan – ő csak egy báb, igazából nagynénje, Alexa, és nagybátyja, Alonzo irányítja a Velence életét. Szövevényes politikai terveikben nagy szerepet szánnak unokahúguknak, a tizenöt éves Giuliettának, akit akarata ellenére akarnak hozzáadni Ciprus hercegéhez. Giulietta lázadó természete tiltakozik a kényszerházasság ellen, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy megakadályozza az esküvőt. Először szökni próbál, majd öngyilkosságot kísérel meg – előbbit Atilo, a velencei bérgyilkosok vezetője, utóbbit pedig Tycho, a rejtélyes fiú akadályozza meg.

A folytatásért kattints ide, vagy a képre! 

 Temérdek, főként férfi rajongót tudhat magának a széria, pörgős akciódús játékmenetéért, valós fizikájáért és nyaktörő kombóiért. Bár az is lehet, hogy a gyönyörű, gigászi kebelcsodákkal ugrándozó női karakterek is nyomnak a latban. 
 A Dimensions tizenötödik helyet foglalja el a sorozatban, első része 1980 –ban Arcade, Sega Saturn és PlayStation gépekre jelent meg és most úgy tűnik végre Nintendo 3DS-ünk is megkapja a magaét. A Dead or Alive: Dimensions, a 3DS- re legelsőként bejelentett játékok egyike és valódi gyöngyszem a konzolon fellelhető verekedős alkotások között, lássuk, mit is kínál számunkra.